Wattpad? Miért ne?

Sziasztok Póniimádók!

Az a helyzet, hogy úgy döntöttem átrakom a történetet egy másik oldalra. Még pedig Wattpadra. Egyrészt, sokan kérték, másrészt pedik sokkal egyszerűbb lenne az egész ha oda tenném fel a részeket. Nem tudom, hogy ezzel a történettel milyen fába vágtam a fejszém. Borzasztóan nehéz megírni egy ideális hosszúságú részt úgy, hogy nem igérem meg a hetente érkező részeket. Mint tudjátok, lassan iskola (SAJNOS) és nekem meg kezdődnek a vizsgáim. Így nem tudom mennyi időm lesz, de amikor tudok csak írni fogok. Szóval mostantól a részeket Wattpadon keressétek.

Itt is van a link a sztorihoz:https://www.wattpad.com/myworks/80438651-a-new-life-as-an-alicorn

Csak ennyit szerettem volna bejelenteni! <3 
Köszönöm szépen a megértéseteket!

6.Az új lakó

Sziasztok PóniImádók! Szeretettel jelentem be, hogy megérkezett a hatodik része is a történetnek! Ez talán picit hosszabbra sikeredett, mint az előzők, de talán ennek még örültök is.

Nem fogom tovább húzni az időt, mert minden rész elején ezt csinálom. Próbálok minél rövidebb bejelentéseket írni. Na, de tényleg.

 Nagyon-nagyon jó olvasást kívánok mindenkinek, akik időt szakítanak a történetre!

Köszönöm mindannyiótoknak! <3 :)

Madárcsicsergésre keltem. Ásítottam, majd megdörzsöltem szemeimet. Amikor felemeltem a fejem a párnáról és hátul megtámaszkodtam a mellső lábaimon, a Nap vakítóan a szemembe sütött.
Még egyet ásítottam.
Kiszálltam az ágyból és az ajtóhoz sétáltam. Leakasztottam róla egy rózsaszín köntöst. Felvettem.
Mielőtt kiléptem volna az ajtón, körbenéztem a szobában.Teganp már nem volt elég energiám hozzá, hogy jobban megnézzem magamnak.
Elég üres volt a szoba. Semmi egyedi. Csak egy franciaágy, egy szekrény és végül, egy a sarkoban álló tükör. A falak fehérek. Az oldalsó falon két hatalmas ablak nézett ki a kertre. A fehér, egyhangú plafonról, kristálycsillár lógott.
Ez a vendégszoba arra várt, hogy valaki beleköltözzön és berendezze. Gondoltam egy nap, majd sort kerítek rá.
Kiléptem a folyosóra.

Csend, már megint csend.
Végigmentem a folyosón, majd lelépkedtem a lépcsőn.
A földszintre érve elgondolkoztam:
-Merre is van az...Étkező? Elindultam a bal oldali ajtók felé. Az egyikhez közelebb érve víz csobogását hallottam.
-Ez nem az -gondoltam.
Tovább mentem.
Egy másik ajtó előtt egálltam, hallgatóztam.
Fémes csörömpölést és halk beszédet lehetett hallani.
-Ez lehet az!
Óvatosan benyitottam. Épp, hogy csak kitártam az ajtót, Twilight nevetését hallottam meg.
-Spike! -mondta még mindig kuncogva- Ilyet nem illik mondani másokra!
-Miért? Hát, de most nincs igazam? -kérdezett vissza egy vékonyabb, recés hang. Ekkor észrevett- Ó, helló! -nézett rám az azstaltól egy pici, lila sárkány, smaragzöld szemekkel és tüskékkel.
Érdekes ugyan, hogy nem voltak szárnyai.
-Jó reggelt! -köszöntem vissza mosolyogva- És neked is Twilight!
-Neked is jó reggel, WolfSpirit -fordult felém Twilight. Furcsa volt más szájából hallani, újdonsült nevemet. Főleg úgy, hogy még nem igazán éreztem a sajátomnak- Jól aludtál? -kérdezte kedvesen.
-Igen köszönöm. Az ágy valami fantasztikus volt.
-Örülök. Éhes vagy?
-Eléggé -bólintottam
-Rendben. Gyere ülj le ide hozzánk. Egyél amit szeretnél. Minden van.
Leültem a kissárkány és Twilight közé, az asztalhoz.
-Ó, istenem milyen bunkó vagyok! Még be sem mutatkoztam -fordultam a sárkány felé -Szia, én WolfSpirit vagyok. És te?
-Én Spike vagyok, de nyugodtan hívhatsz a "Dicső és Bátor" Spikenak. A Barátság hercegnőjét segítem -büszkélkedett
-Spike! Ne haragudj, miatta. Néha nem tudja mit beszél -harapta be a száját, Twilight, hogy ne röhögje el magát, miközben Spike mérgesen nézett rá
-Semmi baj-kuncogtam- Szabad megkérdeznem, hogy miért nincsennek szárnyaid Spike? Csak mert  tudtommal minden sárkánynak van.
-Tudod Spirit, nem csak olyan sárkányok léteznek amiknek szárnyuk van -kezdte Twilight- Vannak olyan sárkányok amik a vízben élnek.  Ők vizisárkányok. És élnek olyan fajok is, mint például Spike.  Ők a földsárkányok. Értelem szerűen a földön járnak és így fölösleges lenne a szárnyuk. A vizisárkányoknak pedig uszonyaik vannak. Pont, mint a halaknak. Ez egy velük született adottság -jelentette be diplomatikusan
-Wow. Hát, köszi Twi a felvilágosítást. És mondd csak miért eszel drágaköveket?  -kérdeztem ismét Spiketól, miközben az előtte lévő drágakövekkel teli tálat vizsgálgattam.

Twilight  már nyitotta volna a száját, de Spike megelőzte:
-Ez egyszerű. Azért, mert finom -mondta, majd bedobott a szájába egy újabb darab rubintot- Megkóstolod? -tartotta felém a tálat
-Nem, köszi. Jól megvagyok én, az almáspalacsintával -moyologtam rá őszintén, miközben magam elé húztam egy tányérnyit, az említett ételből.

Két tányér reggeli után a hasamat fogva dőltem hárta a széken.
-Azt hiszem tele vagyok. Itt fogom leélni a hátralevő életemet. Komolyan mondom. Mozdulni sem bírok -nyöszörögtem
-Hát pedig még elég sok mindenhez kellesz. Például nélküled nehéz lesz kideríteni a szépségjegyed értelmét -mosolygott kedvesen Twilight.
-Ha megengeded akkor én vissza is mennék a szobámba -mondtam, miközben lekászálódtam a székről- Majd, találkozunk -intettem Twilightnak és Spikenak, majd kisétáltam a teremből.

Fölmentem az emeletre, majd azzal a lendülettel elindultam a szobám felé.
Az én szobám a folyosó elejétől számolva a negyedik ajtó volt.
Elszámoltam négyig, miközben az ajtók előtt lépkedtem.
Egy, kettő, három, négy.
Megálltam a szoba előtt. Lehunytam a szemem, beszívtam a levegőt és benyitottam.
-És most vár a pihenés... -gondoltam
-Headshot! -ordította egy ismerős hang.
Sötét volt bent. A függönyög elhúzva, a Napnak esélye sem volt átjutnia rajtuk. Még a villany sem égett. Az egyetlen fényforrás egy számítógép monitorja volt.
Előtte egy nagy és fekete gurulós szék, benne a hang tulajdonosával. Fejhallgató volt a fején, így nem hallhatta amikor bejöttem.
-Bocs, srácok. Majd, talán máskor sikerül -röhögött.
Felemelő volt hallani a nevetését. Egész álló nap tudtam volna hallgatni.
Megpróbáltam csendben kihátrálni az ajtón. Nem sikerült, ugyan is fellöktem egy (kiszáradt) cserepesvirágot.
A zajra a fiú hátrafordult, azonnal rám szegezte tiszta, égkék szemeit. Átfutott rajtuk valami, hirtelen támadt érzelem, bár nem tudtam megfejteni, hogy mik is lehettek azok pontosan. Ahozz túl kevés ideig tűnt föl a szemében.
Ugyan az a ravasz mosoly jelent meg az arcán, mint legutóbbi találkozásunkkor.

5.Hercegnők között

Sziasztok! Elérkeztünk az Ötödik részig. Elég sokat szenvedtem ezzel a résszel, ugyan is, volt egy mondta, ahol megakadtam. Nagyon bepánikoltam, hogy: 

"Úristen nem tudom folytatni a blogot, egy hülye mondat miatt!" :D

De szerencsére ez is megoldódott, egy bizonyos illetőnek a segítségével. Nem tudom, hogy olvasod-e ezt a blogot, de ha igen akkor tudd meg, hogy nagyon-nagyon köszönöm a segítségedet! :) <3

És lenne még egy rövidke, bejelentésem. A következő rész (az az a hatodik), nem pénteken fog

felkerülni a blogra, hanem szombaton. Sajnos nem leszek itthon pénteken. De ne aggódjatok, folyamatosan készülnek a részek!

És nem húznám tovább az időt. Jó olvasást kívánok, mindenkinek! ;)

Az első dolog, amit megpillantottam, az a hosszú, vérvörös szőnyeg volt, ami a terem végében álló két trónhoz vezetett.

Középen volt a nagyobb trón, aminek a háttámláját egy Nap díszítette. Rajta ült a világ legszebb teremtménye. Egy megnyúl, halvány rózsaszín póni. Sörénye négy féle színben pompázott: kék, zöld, lila és egy erősebb árnyalatú rózsaszínban. Fején aranykorona, benne egy ametiszt színű kristállyal.

Tökéletes összhang jellemezte megjelenését. Ezek mellé jött még csodálatosan hosszú szarva és hátán pihenő hatalmas szárnyai.

Bal oldalán egy, valamivel kisebb trón állt. Annak háttámláján egy félhold díszlegett. Azon is ült valaki. Egy szintén, vakítóan gyönyörű póni. Teste sötétkék, sörénye mint az éjszaka, tele csillagokkal. Fején fekete korona. Neki is ugyan úgy voltak, szárnyai és volt szarva is.

-Ők testvérek -suttogta Twilight- Celestia az idősebb. Az ő irányítása alatt ál a nappal -mutatott a nagyobbik, halvány rózsaszín pónira- Ő ott pedig, Luna. Az éjszaka hercegnője -mutatott most az éjkék pónira.

A testvérek elé érve Twilight meghajolt. Esetlenül követtem a példáját.

-Üdvözletem, hercegnők -mondta

-Én is üdvözöllek, Twilight- szólalt meg kellemes hangon Celestia, még Luna csak bólintott.

-Celestia hercegnő, akadt egy kis próbléma. Bár, nem tudom, hogy problémának lehet-e nevezni -nézett rám Twilight- Találtunk egy Alikornist.

A szín hirtelen kifutott Celestiából. Még jó, hogy húga megőrizte a nyugalmát.

-Egy Alikornist?

-Igen. Egészen pontosan AppleJack találta -gondolkozott el Twilight

-És hol van? -kérdezte észhez térve Celestia

-Itt. Ő lenne az -mutatott rám Celestia -Amikor találkoztam vele láttam, hogy van szarva. De a szárnyát eltakarta a sörénye. Miután tüzetesebben végigmértem, csak utána láttam meg én is. És egyből idejöttünk. Gondoltam, tudnotok kell róla.

-Köszönjük Twilight -mondta Luna hercegnő

Celestia felállt a trónjából és felém lépkedett. Egy pillanatra sem vettel le rólam a szemét. Úgy néztett, mint ha bármelyik pillanaban eltűnhetnék. Amikor elém ért, félve néztem fel rá.

-Üdvözlöm, hercegnő -nyögtem ki

Mélyen a szemembe nézett, megpróbált kiolvasni belőle valamit. Miután nem sikerült neki, komoly hangon megszólalt.

-Üdvözöllek, Kicsi üstökös. MIszél hozott erre? -kérdezte kedvesen

-Twilight -mondtam, mire elmosolyodott

-Nem úgy értettem. Arra lennék kíváncsi hogy, hogy kerültél ide.

-Hát, nem igazán tudom. Egyszer csak felébredtem, egy fa alatt. Ennyi.

-Értem. Nos, ez elég különös.És emlékszel valamire,az ébredésed előttről?

-Semmire sem -ráztem meg a fejem

-A nevedet esetleg, nem tudnád megmondani? Már az is sok segítség lenne.

Erősen kezdtem koncentrálni. Megpróbáltam visszaemlékezni a nevemre. Hirtelen beugrott valmi.

-WolfSpirit -suttogtam

Nem tudom, hogy hallotta-e, de bólintott.

Aztán Twilighthoz fordult:

-Rendben Twilight. Azt szeretném ha elszállásolnád WolfSpiritet -ezek szerint hallotta- a kastélyodban. És próbáljátok, meg kideríteni a múltját. Mi meg kiküldünk néhány katonát, a településekre, hogy hallották-e már, ezt a nevet -nézett rám, majd visszafordult- Ha megtudsz valami fontosat, értesíts minket.

-Igen is, Celestia hercegnő -bólintott Twilight

-Lenne még valami. Örülnék neki, hogy ha a Harmóni elemei segítségével, megpróbálnátok rájönni a képességére.

-Derítsük ki a szépségjegyét?

-Mivel már van szépségjegye, így már csak rá kell jönni, hogy mit is tud pontosan. Legalább nem kell minden egyes hülyeséget kipróbálni -nem láttam, de meggyőződésem volt, hogy mosolygott

-Ahogy kéri, hercegnő- hajolt meg előtte Twilight

-Köszönöm Twilight. Nem véletlenült vagy te, a kedvenc tanítványom -mondta Celestia barátságosan

-Akkor mi indulunk is -fordult Celestia, majd Luna felé, Twilight

-Köszönjük, hohy tájékoztattál bennünket -mondta Luna kedvesen

Twilight bólintott, majd kisétált a teremből. Követtem. Ateremből kiérve megkérdeztem:

-Akkor most vissza a kastélyodba?

-Igen. És az nem csak az én kastélyom, hanem a barátaimé is. A Harmónia elemeié.

-És pontosan mik is azok a, Harmónia elemei?

-Majd kitérek rá, ha visszaértünk. De most indulnunk kell. Nem sokára beesteledik -nézett ki az ablakon Twilight, majd megindult lefelé a lépcsőn.

A kastély elé kiérve, ismét megszenvedtem a felszállással. A levegőbe, viszont már, elég stabilan tartottam magam, a szárnyaimon.

-Nem vagy reménytelen eset -mosolygott rám Twilight, a válla felett hátranézve

Mire Twilight kastélyéhoz értünk, besötétedett. Beléptünk az előtérbe és felmentünk az emeletre.

-Akkor megmutatom a szobád. Ugye megfelel egy vendégszoba?

-Tökéletesen -feleltem, az álmosságtól félig leragadt szemmel.

4.Canterlot

Sziasztok Póni rajongók! Tudom, hogy azt mondtam, pénteken jönnek a részek, de lesz egy-két olyan eset, ami esetleg később vagy, talán hamarabb fog felkerülni. Pont, mint ez is. Ezeknek meg leszek az okai.

Na, de nem csigázlak benneteket tovább! Íme, itt van a negyedik rész!

Jó olvasást! <3

-Oké. Igaz, hogy halvány lila gőzöm sincs milyen hercegnőkről beszélsz, de jó menjünk. Ömm...Pontosan hova is kell mennünk? -néztem felváltva Twilightra és AppleJackre
-Canterlotba -válaszolt Twilight
-Az baj lenne, hogy ha én oda már nem mennék? Csak mert még van néhány elintézni valóm a farmon -mondta AppleJack bocsánatkérőn
-Nem baj, Jackie menj csak -mosolygott Twilight
AJ most tőlem várta a választ. Hozzám fordult.
-Menj, nyugodtan a dolgodra. Szerintem innen elboldogulunk. Köszönöm szépen a segítséged. Remélem találkozunk még -mosolyogtam rá én is picit szomorúan, attól a gondolattól, hogylehet soha nem látom többé
-Én is remélem, Farkas -kacsintott, majd kiment a teremből és becsukta az ajtót
-Rendben. Van valami kívánságod mielőtt indulnánk? -kérdezte Twilight
-Hát...Igazából lenne egy dolog -kezdtem félénken
-És mi az?
-Az a helyzet, hogy nem nagyon ettem semmit, szóval arra gondoltam, talán...
-Elég, ne is folytasd! -kuncogott- Ott van minden az asztalon. Válassz, amit csak szeretnél -mutatott az asztal felé
-Tényleg?
-Tényleg -vigyorgott
-Úristen, köszönöm! Már nagyon éhes vagyok! -azzal el is vettem egy epres süteményt
-Csak bátran. Én addig összepakolok néhány dolgot, ami esetleg elkellhet -mondta, majd magamra is hagyott a sok íncsiklandó falattal

-Itt is vagyok -lépett be a terembe
-Oké. Szerintem  én is készen állok -kaptam be egy kockára vágott, citromos süteményt
-Jó néhány tálcát üresen hagytál -vetett egy pillantást az ürsen hagyott tányérokra, majd a szemembe nézett visszafojtott röhögéssel
-Mondtam, hogy éhes vagyok -éreztem, hogy picit elpirultam
-Akkor induljunk -mondta és kilépett az ajtón

A kastély elé kiérve Twilight megtorpant.
-Tudsz repülni? -nézett hátra rám a válla fölött
-Tessék? -kérdeztem megrökönyödve- Repülni?
-Igen. Nézd -ezzel felemelkedett a föld felé -Csapkodj a szárnyaiddal.
-Rendben... -mondtam, majd csaptam néhányat, és én is felemelkedtem- Te jó ég! -kiáltottam a lábammal kapadozva
-Ne idegeskedj! Nyugodj meg, még neki mész valaminek!
-Próbálkozom! -sikítottam a levegőben száguldozva- Segítség!
-Ne ilyen gyorsan! Nyugi! Szép lassú szárnycsapásokkal.
Huhh...Jó -sóhajtottam, majd lelassítottam
-Igen, így jó lesz. Az a lényeg, hogy ne frusztráld magad.
-Azt hiszem sikerül -repültem oda hozzá
Néhány gyakorló kör után megszólalt:

-Oké, szerintem most már tényleg indulhatunk -azzal útnak indult
Követtem.
Gyönyörű helyeken mentünk keresztül.
Hegyeken, völgyeken, még meg nem pillantottunk egy hatalmas kastélyt, amit sok elegáns ház vett körbe.
-Ez csodálatos -mondtam miközben megpróbáltam kikerülni egy madárrajt
Igen. Az ott Canterlot -repült tovább csendben- Majd lassan leszállunk. Pontosan ott -mutatott a kastély előtti térre
-Jó.
-Lassíts, és gyere -indult meg lefelé

Néhány percen belül már nyugodtan tudhattam magam alatt a talajt.
Twilight odament az ajtó előtt álló, két őrhöz:
-Jó napot, Hercegnő -köszöntötték
-Jó napot, Önöknek is -mosolygott rájuk- Beszédem van Celestia hercegnővel
-Persze -felelte, majd kinyitotta előttünk az aranyozott ajtó egyik szárnyát
Eközben a másik őr furcsán méregetett. Miután felébredt a vizsgálgatásomból, gyorsan kitárta az ajtó másik szárnyát is.
-Erre tessék, Hercegnő -mutatott a kastély belesejébe
-A trónterem fönt van az emeleten -mondta Twilight, és elindult fölfelé egy nagy lépcsőn
Olyan "de ja vu" érzésem volt. Mindenesetre követtem.
A  kastély emeletére érve, egy újabb kétszárnyú, aranyozott ajtó fogadott. Két irányba további lépcsők, valamint folyosók vezettek.
-Ez lesz az -mutatott Twilight az előttünk magasodó ajtóra- A trónterem.
-Huhh...Oké.
-Nincs mitől félned -nézett rám bíztatóan- Celestia és Luna hercegnő is nagyon kedves -mosolygott halványan- Készen állsz?
-Mondhatni... -bólintottam, egy nagyon nyelve
Biccentett ő is, majd benyitott.

3.Egy Ali micsoda?

Sziasztok! Nagy örömömre szolgál, hogy felrakhatom a harmadik részt! Ezt csak is nektek köszönhetem!

Jó olvasást kívánok! :) <3

-Gyere elő! -nézett hátra AppleJack- Nem kell félned! -mosolygott rám halványan
-Oké... -mondtam, majd szép lassú léptekkel előjöttem rejtekhelyemről
Mikor láthatóvá váltam a teremben tartózkodók számára, én is körbenéztem kicsit.

Ez a helyiség is (csak úgy mint a többi) hatalmas volt. Amennyezeten egy gyönyörű és nagy kristálycsillár lógott. Az ablakokon bordó selyemfüggönyök. A terem közepén egy óriási köralakú asztal állt, telepakolva mindenféle finomsággal. Amikor ránéztem, megkordult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy az almát amit leszedtem a fáról, végül visszaadtam AppleJacknek.
A szemem az aztal jobb oldalára esett, ahol megpillantottam egy lila színű pónit -semmiféleképpen sem lovat!- szarvval a homlokán és szárnyakkal a hátán. Sörénye sötétlila színben pompázott, de két rózsaszín csík is húzódott benne. Farán egy öt ágú csillag tündökölt. Ametiszt színű szemével érdeklődve tekintett végig rajtam. Biztos ő a hercegnő.

Aztán az asztal bal oldalára szegeztem a tekintetem, ahol pedig -gondolom én- a férfihang tulajdonosa foglalt helyet. Most, hogy így megnézem, inkább volt fiú, mint férfi.
Teste szürke, sörénye rövidre nyírt, arany színű. Neki is egy szarv foglalt helyet a homlokán, hátán szintén szárnyak pihentek. Az ő farán is volt egy jel, bár fogalmam sincs, hogy mit ábrázolhatott.
Ő is engem nézett. Tekintete inkább volt komoly, mint kíváncsi vagy érdeklődő, engem még is zavarba hozott.

-Megtennéd, hogy kimész kérlek? -szólt rá a hercegnő, a fiúra
-Persze -leszállt a székről és elkezdett felém jönni.
Ahogy közeledett, egyre jobban kezdtem magam összehúzni. Vagy legalább is csak megpróbáltam. Mikor elém ért, megfagyott bennem a vér. Vetett rám egy komoly pillantást, majd ravaszul elmosolyodott. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt.
Nem néztem hátra amikor, kiment, pedig erős késztetést éreztem. Ajtó csukódását hallottam meg mögöttem.

-Rendben akkor nézzük, kivel van dolgunk -szállt le a székről a hercegnő is, és felém lépkedett. Elém érve a patáját nyújtotta:
-Szia! Én Twilight Sparkle vagyok, a Barátság hercegnője! -mosolygott barátságosan- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
-Szia. Én is örülök neked -küldtem felé én is egy halvány mosolyt, majd patátráztam vele.
-És, hogy hívnak? -kérdezte
-Nem tudom.
-Elég érdekes egy név -fintorgott
Felnevettem.
-Nem, mármint úgy értem, tényleg nem tudom -kíváncsian vártam a reakcióját
-Tényleg? -nézett rá AppleJackre annak érdekében, hogy megbizonyosodjon róla, őszintén beszélek-e. AppleJack bólintott. -Hmm...Ez érdekes -mondta és elkezdett körbejárni.
Amikor a jobb oldalamhoz ért, hirtelen megállt. Némán állva bámulta az oldalamat. Kíváncsiságból hátranéztem.
Ha azt hittem, hogy ennél már nem lehet furcsább a helyzet, hát akkor én nagyot tévedtem. Ugyanis a hátamon megpillantottam két...

-Szárnyak?! -kiáltott fel Twilight- Ez meg, hogy lehetséges? -nézett felváltva hol rám, hol AppleJackre.
-Én már akkor láttam, hogy van szárnya, amikor a farmra tévedt -kuncogott- De azért nem szóltam, mert kíváncsi voltam a reakciódra. Ezért megvártam még észreveszed, a két saját szemeddel. -mosolygott
-Esküszöm nem tudtam, hogy nekem is van szárnyam! Azt sem tudom, ogy került ide! -védekeztem- Umm...Igazából miért is olyan nagy baj ez?
-Azért baj, mert ez azt jelenti -itt szünetet tartott-, hogy te egy Alikornis vagy! -mutatott rám
-Egy Ali micsoda? -léptem egyet hátra összezavarodva
-És van szépségjegyed is... -mutatott most a faramra
Odanéztem. Tényleg volt ott valami. Egy szürke farkas jelképe. Szintén szárnyakkal.
-Nekem ez... -kezdte AppleJack- valami ragadozónak tűnik.
-Igen nekem is -bólintott Twilight - Bár Fluttershy jobban tudná.
-Szürke farkas -mondtam magam elé nézve
-Tessék? -kérdezték egyszerre
-Ez egy szürke farkas. Pontosabban csak a jelképe -helyesbítettem
-De vannak szárnyai. Milyen szárazföldi ragadozó az aminek szárnyai vannak? -kérdezte AppleJack
-Szerintem ez a farkas lelkét akarja ábrázolni -gondolkozott Twilight
-Lehetséges. -mondtam
-Én még nem is találkoztam ilyen farkasokkal. Bár nem mintha nagyon akarnék... -felelte narancssárga barátom
-Most, hogy mondod még én sem -gondolkozott el Twi- De mindegy is. Az a lényeg, hogy minél hamarabb el kell jutnunk Canterlotba, Celestia és Luna hercegnőhöz. Látniukkell téged -nézett a szemembe
-Hogy hova kell mennünk? -kérdeztem- És pontosan kiknek is kell látniuk?
-A hercegnőknek -adott választ az utóbbi kérdésemre

2. Miért pont én?

Sziasztok! Elérkezett a második rész is! Aki nem látta a kiírást, annak elmondom, hogy a részek minden hét péntekén jelennek meg a blogon. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a történettel kapcsolatban, és ezt nagyon köszönöm mindannyiótoknak! Ez az első ilyen témájú történetem, úgy hogy eléggé féltem az elkezdésétől. Annyira örülök, hogy tetszik nektek!

Na, de nem húzom tovább az időt.

Jó olvasást kívánok! :) <3

Beértünk egy faluba. Nagyon szép kis hely volt, azt be kell vallani. Láttam egy táblát idefelé jövet, de a nagy rohanásban, nem igazán tudtam leolvasni, hogy mi áll rajta. A faluban ment az élet. A lakosság nagy része kint volt az utcán és a dolgát végezte. Csak egy valamit furcsáltam......Hogy az utcán nem emberek járkáltak két lábon, hanem.....
Hanem lovak.
-Állj! -kiáltottam AppleJack után- Ők itt miért mind lovak?! -mutattam rá az utcán lévőkre, akik közül egyre többen kezdtek el felfigyelni a kiabálásomra- Te miért vagy ló? És ez idáig miért nem tűnt föl nekem? -kezdtem teljesen kiakadni, miközben már lassan az egész település érdeklődve figyelte a jelenetemet- És én miért vagyok ló?!
-Nyugalom kiscsillag. Először is ők itt pónik. Nem lovak. Ezt jegyezd meg! Másodszor pedig én is póni vagyok, mint azt láthatod. -mutatott végig magán- Harmadszor pedig te magad is egy póni vagy. -nézett rám- Most, hogy mind ezt tisztáztuk menjünk, mert Twilight vár! És mert lassan egész Equestria ide jön csak azért, hogy lássák a kirohanásodat -ezzel a mellső lábamnál fogva, elkezdett húzni a távolban magasodó kastély felé.

Sokkban voltam. Amikor AppleJack abbahagyta a beszédet elkezdtem felfigyelni a körülöttünk lévő hangokra. Összesúgtak mögöttem. Majd mellettem. Majd végül már mindenhonnan mondat-
foszlányokat hallottam.
"Ez lehetetlen..." "Még egy?" "Ezt nem hiszem el...." "A hercegnők tudnak róla, hogy....."
Nem tudtam, hogy rólam beszélnek-e, de erős sejtésem volt felőle. Minél hamarabb elkellett tűnnöm onnan.
-Menjünk! -mondtam, majd elkezdtem rohanni előre, ezzel utatvágva a tömegben
-Ne rohanj! Várj meg! -erre lelassítottam, mire mellém ért narancssárga segítőm- Megyek előre, mutatom az utat. -és ezzel a szóval megelőzött

A faluból kiérve megérkeztünk a kastélyhoz.
-Itt is lennénk. Ez Twilight kastélya.
-Wow! De gyönyörű! -ámultam el- De, nem olyan nagy mint azt gondoltam.
-Csak várd ki a végét! -kitárta előttem a hatalmas, két szárnyú ajtót- Belül tágasabb. -mosolygott rám
-Hűű! -az ajtó túl oldalán egy nagy előtér fogadott. Oldal irányba több ajtó is nyílt. Középen egy lépcső vezetett az emeletre.
-Gyere, a trónterem fönt van. -mondta, majd megindult fölfelé
-Umm...Oké. Megyek. -és felléptem utána az első lépcsőfokra
Az emeletre érve több egyforma folyosót pillantottam meg.
-Erre. -ment tovább a középső folyosón
Balra és jobbra faajtók sorakoztak. Mind ugyan úgy nézett ki.
-Te jó ég! Ő, hogy nem téved el itt? -kérdeztem
-Na látod, ez minenkinek rejtély. -nézett hátra a válla felett- Ennek a végén van a terem.
Az egész palotába csönd uralkodott. Se szó, se beszéd. Teljes csönd. Csak AppleJack és az én lépteim hallatszottak.
"Kopp, kopp, kopp."
A szobához érve benyitott az ajtón.
Üres. A terem üres.
-Twilightnak itt kéne.... -nem tudta befejezni a mondatot, mert a fülünket ordítozás csapta meg.
-Nem kéne megnéznünk, honnan jön? -kérdeztem ijedten
-De lehet.... -azzal elvágtatott a folyosón, én meg követtem
A lépcsőn leérve a hang egyre erősödött. Most már egy férfi hand is csatlakozott hozzá, bár a tulajdonosa közel sem volt olyan hangos, mint akivel beszélgetett.

-"Egész nap csak bent ülsz és játszol!" -kiabálta egy női hang- "Menj ki és szerezz barátokat!"
-"Vannak barátaim! Nem kell minden héten újat szereznem! Neked lehet, hogy ez a dolgod hisz végtére is te vagy a Barátság hercegnője, de attól nekem még nem kell!" -emelte föl a hangját a férfi
A nő már nem tudott visszavágni, ugyan is AppleJack berontott a terembe.
-Twilight van egy kis, -itt szünetet tartott- nem is tudom minek nevezzem, de az biztos, hogy ezt látnod kell! Ja, és amúgy neked is, Szia. -intett a másik alak felé, akit én nem láthattam a háta mögül
-Jó reggelt AJ. -szólalt meg komoly hangon az a férfi, akit az előbb hallottunk
-Szóval mutatnom kell valamit. Vagy valakit. -nézett rám AppleJack smaragzöld szemeivel.

1.Fejezet: Édes Almáskert

Sziasztok! Ez a legelső része a történetnek! Lehet, hogy picikét rövid, (ha igen akkor ezt kérem jelezzétek a komment szektorba!) de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jól induljon a blog! Előre is köszönöm, hogy ha végigolvasod! Remélem tetszeni fog. ;)

Jó olvasást! :) <3 

Fáj a fejem. Elképesztően. A halántékom lüktet. Szédülök. Mikor kinyitom a szemem, azonnal le is kell hunynom, mert a látásban meggátol  a Napfény. Megpróbálkozom megint kinyitni, és most már egy fokkal jobb.
Amikor már végleg hozzászoktam a látáshoz, úgy döntök körülnézek. Egy fa alatt fekszem.
Hmm...Különös. Nem emlékszem, hogy valaha is jártam volna erre. Hogy kerülök ide? És mi ez a hely? -gondoltam
Ekkor nem messze tőlem, megpillantottam egy patakot. Odamentem, hogy felfrissüljek egy kicsit. Miután ittam, beletettem a kezemet a vízbe, majd megmostam az arcom. Belenéztem a patak gyönyörű, kék tükrébe, de amit ott láttam arra nem számítottam. Felsikoltottam a meglepetségtől és hátratántorodtam.

Mikor picit megnyugodtam visszasétáltam a vízhez. Egy fehér, ló-szerű valami nézett velem farkasszemet.
-Ki vagy te? -kérdeztem
Egy ideig csendben bámúltuk egymást. Hirtelen nem tudtam magam visszafogni és tüsszentettem egyet. Ő is pont ugyan ezt tette velem egy időben.
-Ez nem lehet.... -suttogtam magam elé- Te.......Nem lehetsz........Nem lehetek, te! Hiszen én ember vagyok! -néztem le a kezeimre, amik valami csoda folytán patává változtak.- Lehetetlen... -hajoltam újra a patak fölé. Felnéztem és a homlokomon egy szarvat találtam ott.
Keresnem kell valakit aki segít nekem és megmagyarázza a dolgokat!
-Akkor hajrá. -mondtam magamnak és elindultam egy, a távolba lévő falu felé.

Vagy.....Legalább is távolról falunak tűnt. Mert mikor közelebb értem megláttam, hogy egy hatalmas farm az. Látni lehetett, ahogy dolgoznak, de sehol egy füstfelhő. Akik itt vannak, vigyáznak a környezetükre. Közelebb mentem és, vagy száz hektárnyi almafát találtam magam előtt tornyosulni.
Elég éhes is voltam, úgy hogy leszakítottam egy almát az egyik fa , egy  a földhöz közelebb eső ágáról.
Mielőtt beleharaptam volna valaki rám kiabált:

-Hé! Te ott meg mi a rodeót csinálsz?!
A hang irányába néztem és láttam, hogy valami narancssárga színű lény ordított rám. Közelebb jött hozzám és kíváncsi tekintettel vizsgálgatott.
-E-elnézést. Csak nagyon éhes vagyok.... De nem akartam ellopni, esküszöm! Tudja mit hölgyem? Vissza is adom -odaadtam neki az almát. Ő furcsán méregetett.- Heheheee. -azzal megfordultam és beleütköztem egy fába- Ouch...A francba -dörzsöltem meg a fejem- Asszem le kell ülnöm. -telepedtem le a fa tövébe.
-Okéé...Most, hogy kiszenvedted magad, talán beszélgethetnénk. Én Applejack vagyok. És te? -nézett rám kérdőn.
-Én.... Ömm...
-Igen?
-Hát.... Szóval az van, hogy fogalmam sincs.
-Miről nincs? A nevedről? -kérdezte furcsán
-Nem csak a nevemről. Fogalmam sincs arról, hogy ki vagyok! És, hogy pontosan hol vagyok, és mi ez a hely? -kérdeztem zavartan
-Hogy mi ez a hely? Egyszerű. Ez kérlek szépen Édes Almáskert! Az Alma család tulajdona! -mutatta körbe az innen látható területeket.
-Ó... Értem. Szép. Biztos sok munkátokba telt ezt így felépíteni. -mosolyogtam rá halványan
-Köszi. Tudod ez az egész több generációra nyúlik vissza. -küldött ő is egy barátságos mosolyt- De inkább térjünk vissza rád. Honnan jöttél?
-Umm.. -gondolkodtam- Nem tudom.
-Jó. Egyszerűbb lesz ha megkérdezem, hogy mire emlékszel mielőtt idejöttél volna. Szóval, mire emlékszel?
-Semmire.
-Értem. Hmm.... -gondolkozott el- Szerintem menjünk be a faluba. Ott van Twilight kastélya. Ő majd biztos tudni fogja a megoldást. Kövess! Nincs vesztegetni való időnk -ezzel elfutott
-Hé! Várj már meg! -felpattantam a földről, majd utána futottam.